Megható videó!
2013 október 28. | Szerző: lizzie
Elgondolkodtató és megindító képsorok az emberségről, az odafigyelésről és az önzetlen segítségnyújtásról.
Hihetetlenül cuki állatbébik 2.
2013 október 28. | Szerző: lizzie
A poszt első része itt található.
Lássuk hát a további zabálnivalóan aranyos apróságokat…
Jegesmaci
Bébizsiráf
Újszülött pandamaci
Vidrababák
Pancsizó kismajom 🙂
És ráadásként… balerina malacka 🙂
Baby, a vakvezető macska
2013 október 27. | Szerző: lizzie
Ha vakvezető, akkor kutya? Hát nem egészen így van…
Carolyn Swanson fehér perzsamacskája éveken keresztül hűen vezette és segítette gazdasszonyát.
Carolyn nem látott, de kis kedvence Baby mindenhová biztonságosan elkalauzolta, és sosem történt velük baleset.
A különleges cicusról a LIFE magazin is cikkezett, és kitüntetést ítéltek oda az ügyes négylábúnak.
A buborékember
2013 október 26. | Szerző: lizzie
Samuel Heath, művésznevén Samsam világrekordokat döntöget hatalmas szappanbuborékaival.
20 éve kísérletezget a speciális keverékkel, amiből a legtartósabb és legnagyobb buborékokat tudja létrehozni.
A férfi folyamatosan lép fel buborék-művészetével, leginkább nagy szabad tereken, parkokban. A 37 éves rekorder azt mondja, hogy nincs szükség különleges eszközökre, a lényeg a keverék összetétele. Ezenkívül még a mozdulatok finomsága, a légmozgás és a páratartalom játszik fontos szerepet a mutatvány sikerében.
A sok gyakorlás után 2007-ben közel 50 iskolás gyereket „tett bele” buboréksátrába.
A brit férfi 1989-ben kezdett buborékfújással foglalkozni, mára pedig elmondhatja magáról, hogy kedvenc hobbijából él.
A legőrültebb tetoválások 3.
2013 október 25. | Szerző: lizzie
Az őrült tetkó képek legutóbbi része itt látható, az első részt pedig itt lehet megtalálni.
És akkor lássuk a további elképesztő ábrákat.
Mindig kéznél van a kamera…
Meghatározó élmény lehetett a Terminátor…
Arachnofóbiásoknak nem ajánlott…
Ööö…és még egyszer…öööö….
Kukucs!
…
A lány, aki sellőként harcol
2013 október 24. | Szerző: lizzie
Hannah Fraser 36 éves ausztrál hölgy, aki jelenleg Los Angelesben él. Már gyerekkorában lenyűgözte az óceán világa, és miután 9 évesen megnézte a Csobbanás című filmet, beszerezte első sellő uszonyát is.
A modell, színésznő és víz alatti előadó úszik delfinekkel, bálnákkal, sőt még cápákkal is. Két percig is vissza tudja tartani a lélegzetét és 45 méter mélyre is leúszik búvár felszerelés nélkül.
Hannah és akkori szörfös férje a tengeri élővilág kihasználása és kiirtása elleni tiltakozásul kezdtek bele látványos akcióikba. A bálnavadászat visszaszorítása érdekében Hannah fotósával együtt többször az óriási vízi emlősök közé merült. Brutális képeket készítettek a vadászatokról, ugyanakkor gyönyörű és szürreális fotókat is, amik még gyerekkönyvekbe is bekerültek, a tengeri élőlények megóvását hangsúlyozva.
2007-ben a sellőlány delfinekkel úszott, így próbálta megakadályozni, hogy a helyi vadászok sok ártatlan állatot mészároljanak le. Akciójuk nem volt sikeres, végig kellett nézniük a vérengzést. Hannah azt nyilatkozta, nem akart akkoriban az emberi fajhoz tartozni többé.
2009-ben a vízi világért harcoló nő fehér cápák közé merült, ketrec nélkül, így bizonyítva saját magának is a bátorságát. Sellőfarkával gyorsan cikázott a vízben, egyszer még elijesztenie is sikerült egy közeledő ragadozót.
Hónapokig legyőzhetetlennek éreztem magam – vallotta erről.
Hannah életéről dokumentumfilmet forgatnak, kiemelve benne a túlhalászás és a természetvédelem kérdését.
Utat vájt a hegybe felesége emlékére
2013 október 23. | Szerző: lizzie
Brownie Manjhi egy indiai farmer volt. Felesége egy nap megbetegedett, de a kórház 70 km-re volt az ő kis hegyi falujuktól. Az asszony meghalt, a férfi pedig a távolságot okolta szeretett felesége elvesztése miatt.
Párja halála után élete hátralévő 22 évét azzal töltötte, hogy utat vájt a hegybe, így rövidítve le a 70 km-es távolságot 1km-re. 360 méter hosszú, 30 méter magas és 25 méter széles folyosón keresztül kalapáccsal, vésővel és néha a saját körmeivel dolgozott azért, hogy senki ne járjon úgy többé, mint ő és a felesége.
Hegyi Férfinak nevezték el a környéken élők, és hihetetlen munkájáról a kormány is értesült. Róla nevezték el az elkészült utat, később pedig meg is fimesítették az életét.
Brownie Manjhi 2007-ben hunyt el.
Hihetetlenül cuki állatbébik
2013 október 22. | Szerző: lizzie
Bár az állatkölykök mindig nagyon édesek, most pár különösen aranyos kép következik…
Kicsi koala
Tüskés rája “babák”
Baby tarajos sül
Kisviziló
Hiúz kölyök
folytatjuk…
Az unoka volt a nagypapa!
2013 október 21. | Szerző: lizzie
Gus Taylor 18 hónapos volt, amikor elkezdte mondogatni, hogy ő a saját nagyapja.
A kisgyermekeknél előfordulhat, hogy összetévesztik a saját identitásukat családtagjukéval, de ez most más volt.
Az idős ember halála után egy évvel született meg Gus, és a fiú teljesen hitte, hogy ő ugyanaz a személy. 4 éves korában, amikor látott néhány családi fényképet, Gus azonosította a nagypapa nővérét.
Családi titok volt, és senki sem beszélt előtte arról, hogy a nagyapa nővérét meggyilkolták és eltemették a San Francisco-i öbölben. A család teljesen zavarba jött, amikor a négyéves gyerek elkezdett beszélni a halott testvéréről.
Gus szerint Isten adott neki egy jegyet, miután meghalt.
Ezzel a jeggyel képes volt utazni egy lyukon keresztül, ami után visszajött az életbe a saját unokájaként!
Az igaz szeretet ajándékai
2013 október 29. | Szerző: lizzie
” Karácsony előtti utolsó napon a szupermarketbe siettem megvenni a maradék ajándékokat, amiket korábban nem tudtam.
Átverekedtem magam a játékosztályra és el is kezdtem átkozni az árakat, azon tűnődve hogy a gyerekek tényleg játszani is fognak ezekkel a drága játékokkal?
Amíg nézelődtem a játékosztályon, észrevettem egy kisfiút aki olyan öt éves forma lehetett, egy babát szorítva a mellkasához.
Csak a haját simogatta a babának és olyan szomorúan nézett. Aztán a kisfiú odafordult a mellette álló idős hölgyhöz:
“Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem hogy megvegyem ezt a babát?” Az idős hölgy ezt felelte: ” Tudod te is: nincs elég pénzed hogy megvedd ezt a babát, kedveském”
Aztán megkérte a fiút, hogy várjon meg itt öt percet, amíg ô elmegy szétnézni. Hamar el is ment. A kisfiúnak még mindig a kezében volt a baba.
Végül elindultam felé, és megkérdeztem tőle, kinek szeretné adni ezt a babát?
“Ezt a babát szerette a húgom leginkább és ezt akarta a legjobban most Karácsonyra. Nagyon biztos volt benne hogy a Télapó elhozza neki. “
Azt válaszoltam, hogy talán télapó tényleg el is viszi neki, de a kisfiú sajnálkozva válaszolt.
“Nem, Télapó nem viheti oda neki ahol most ő van. Oda kell ahhoz adnom anyukámnak, és így ő odaadhatja a húgocskámnak, amikor odamegy. “
A szemei olyan szomorúak voltak amíg ezt mondta.
“A húgom Istenhez ment, hogy vele legyen. Apa az mondja, hogy Anya is el fog menni Istenhez hamarosan, úgyhogy azt gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz.”
Megkértem a kisfiút hogy várjon meg míg visszajövök az üzletből. Ezután mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról, amelyen éppen nevetett. Aztán azt mondta nekem:
“És meg azt is akarom, hogy Anya elvigye neki ezt a képet is, így soha nem fog engem elfelejteni. Szeretem anyukámat és azt kívánom bárcsak ne kellene elhagynia engem, de apa azt mondja hogy el kell mennie, hogy a húgommal legyen.”
Aztán ismét a babára nézett a szomorú szemeivel, nagyon csendesen. Gyorsan a pénztárcámhoz nyúltam, és kivettem belőle pár papírpénzt és megkérdeztem a fiút:
“Mi lenne ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis lenne elég?”
Oké – mondta. “Remélem van elég.”
Én hozzáadtam némi pénzt a fiúéhoz, anélkül hogy látta volna, majd elkezdtük a számolást. Elég pénz volt a babára, még egy kicsivel több is.
A fiú ezt mondta:
“Köszönöm Istenem, hogy adtál elég pénzt.”
Aztán rám nézett és hozzátette:
“Megkértem tegnap Istent mielőtt lefeküdtem aludni, hogy segítsen, legyen elég pénzem, hogy megvehessem ezt a babát, így anyukám neki tudná adni a húgomnak. Meghallgatott! Még szerettem volna annyi pénzt is, hogy vehessek egy szál fehér rózsát anyukámnak, de azért ezt már nem mertem kérni Istentől. De ő mégis adott nekem eleget, hogy megvehessem a babát és a fehér rózsát. Tudod, anyukám szereti a fehér rózsát.”
Pár perc múlva az idős hölgy visszajött, majd távoztak. Teljesen más hangulatban fejeztem be a bevásárlást, mint ahogy elkezdtem. Sehogy se tudtam kiverni a kisfiút a fejemből.
Aztán eszembe jutott egy helyi újság cikke két nappal ez előttről, amelyik említett egy részeg embert, aki ütközött egy másik kocsival, amelyben egy fiatal nő és egy kislány volt. A kislány azonnal meghalt, az anya kritikus állapotban van.
A családnak el kellett határoznia, hogy kikapcsolják-e az életfunkciók fenntartását szolgáló gépet, mert a fiatal hölgy soha többé nem tudna felkelni a komából. Ez a család lenne a kisfiú családja?
Két nap múlva, hogy találkoztam a kisfiúval, megakadt a szemem egy újságcikken, amely arról tudósított, hogy a fiatal asszony elhunyt.
Nem tudtam megállítani magam, hogy ne vegyek egy csokor fehér rózsát, majd ezzel a ravatalozóba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt téve a látgatóknak, akik így megtehették az utolsó búcsújukat a temetés előtt.
Ott feküdt a koporsóban, egy csokor fehér rózsát tartva a kezében a fotóval, a baba a mellkasára volt helyezve. Sírva hagytam el a helyet, úgy érezve, hogy az életem örökre megváltozott.
Az a szeretet amit ez a kisfiú érzett az anyukájáért és a húgáért – még a mai napig is nehéz elképzelnem. “
/ismeretlen szerző/
Oldal ajánlása emailben
X