3 hónap különbséggel születtek az ikrek!

2013 október 10. | Szerző: lizzie

Az első és legalapvetőbb dolog ami eszünkbe jut ha ikrekről hallunk az, hogy egy napon születtek. Akármennyire reálisnak is tűnik ez a gondolat, mégsem minden esetben történik így. És ez nem csak azért lehet, mert éjfél környékén születtek.

Mary Jones Elliot Írországban örömmel várta ikerlányait. Akik végül 87 nap különbséggel látták meg a napvilágot!

Hogyan lehetséges?

Az első lány, Amy június 1-jén koraszülöttként jött a világra, a terhesség 5. hónapjában. Nagyon kicsi esélye volt a túlélésre, folyamatosan inkubátorban tartották.

Eközben húga Katie kapaszkodott az életbe édesanyja óvó méhében. Végül augusztus 27-én, a terhesség 36. hetében egészségesen érkezett meg, akkor már jó állapotban lévő nővéréhez és szüleikhez.

 

Mindkét kislány jól van, történetüket a világ 10 legkülönösebb ikertörténete között tartják számon.

 

Gilbert csodás gyógyulása – Az óriásdaganatot túlélt kutya

2013 október 9. | Szerző: lizzie

Az arizonai sivatagban, 40 fokos hőségben találtak rá a weimari vizslára egy menhely önkéntesei. Döbbenten látták, hogy a szinte már halott állat hasán egy óriási daganat van, amitől már sem felállni, sem járni nem tudott.

Ők nevezték el Gilbert Grape-nek, azaz szőlőnek, mert a tumor terjedése óriási szőlőre emlékeztetett.

Felkavaró képek következnek, de garantáltan lesz happy end, érdemes tovább olvasni!

 

A kutyust speciális kórházba szállították, ahol vérátömlesztéssel és intravénás katéterrel stabilizálták az állapotát.

A daganat leoperálása bonyolult és költséges műtétnek ígérkezett, és mivel nem volt gazdája, nem tudták honnan lehetne előkeríteni a szükséges 7.000 dollárt.

Miután az orvosok és sebészek úgy vélekedtek, hogy a műtét sikeres lehet, az önkéntesek a Facebook nyilvánosságához fordultak segítségért. Gilbert oldala létrejött, és özönleni kezdtek az adományok.

Gilbert hősiesen viselte a műtétet, és sikeresen eltávolították a hatalmas, fertőzött tumort. A vizsgálatok végeztével kiderült, a daganat jóindulatú volt, a kutyus nem rákos!

Gilbert még így is hosszas gyógyulási folyamat előtt áll, hiszen kritikusan soványra fogyott, és az egyensúlyérzékét is elveszítette. Gondos ápoló kezek segítenek visszanyerni egészségét, és általános jó közérzetét.

Még nem áll teljesen készen az örökbeadásra, de most már biztos, hamarosan új, szerető otthonra lelhet.

Nem tudni, hogyan tudott élni az óriási daganattal, és az sem, hogyan élhette túl étlen-szomjan a sivatagi hőséget. Az biztos, kellett a csoda ahhoz, hogy Gilbert boldog és kiegyensúlyozott, teljes értékű kutya lehessen újra.

 

 

A kamionosok árvája

2013 október 7. | Szerző: lizzie

Kering a neten számtalan megható és különleges történet. Ez  a sztori a maga egyszerűségével, emberségével, és összetartásával tűnhet ki a többi közül…

” Hosszú éveken keresztül jártam a párommal Európát. Mivel kamionosként dolgozott Tirolban, ott is éltünk. Sok kamionos történetet hallottam – de ez tetszett a legjobban!

Egy délvidéki kisváros peremén jártam, próbáltam megtalálni úticélomat, mielőtt lemegy a nap. Az öreg CB az 1-9-es csatornán sípolt, recsegett, s egyszer csak egy kisfiú hangja szólalt meg:

– Brékó 1-9, van itt valaki? Gyerünk pilóták, dumcsizzatok Plüssmacival! Benyomtam a mikrofont: – Vettem Plüssmaci. – Kösz pajtás! – felelte a gyerekhang – Ki van a vonal végén? Megadtam a bécémet, mire rákezdte: – Nem akarok fárasztani senkit odakint a pályán. A muterom azt mondta, az autósoknak az utat kell figyelniük, nem kíváncsiak a karattyolásomra. Csak az az ábra, hogy itt esz a penész tökegyedül és jólesik kicsit locsogni valakivel. Nyomorék vagyok, nem tudok járni. Válaszoltam és megkértem, hogy fűtse fel nyugodtan a mikrofont, én beszélgetek vele, ameddig akarja. – A fateromé volt ez a szerkentyű – tájékoztatott – de most már asszem csak az enyém, meg a muteré, mert a fater meghalt. Egy hónapja, hogy árokba borult. Hófúvásban igyekezett haza. Most a muternak dolgoznia kell, hogy megéljünk. Nekem nem sok hasznomat veszi a nyomorék lábam miatt. Azt mondja, semmi gáz, megleszünk, de néha éjjel arra ébredek, hogy sír. Tudja, van valami, amit nagyon szeretnék. Persze maguk mind túl elfoglaltak ahhoz, hogy velem bajlódjanak. Csak tudja a faterom mindig megkocsikáztatott, mikor hazajött. De ennek már lőttek. Egyetlen brékózás sem zavarta meg a társalgásunkat a mozgássérült kisfiúval. A torkomban egyre nőtt a gombóc, ahogy a saját csemetéimre gondoltam odahaza, Greenwill Townban. – Úgy volt, hogy idén elvisz minket valahová a muterral. Emlékszem, mindig ezt mondogatta: Egyszer a tiéd lesz ez a vén csotrogány, Plüssmaci. Hát én nem ülök többet kilenctengelyesen. De ez az öreg szerkentyű segít tartani a kapcsolatot az összes kamionos barátommal. Na, Plüssmaci most kiszáll a képből és nem nyaggatja tovább, mert a muterom lassan hazajön. Ha erre jár, sikítson, boldogan csevegek magával. – Mielőtt elpályázol, áruld el nekem, hol a kéglitek, kis CB-s barátom! – szóltam bele gyorsan, mire megadta a lakcímét.

Én meg egy pillanatig sem haboztam, mert az a rakomány igazán várhat egy cseppet. Semmi perc alatt megfordultam és kilőttem a Jackson Street 229 felé. Ahogy befordultam a sarkon, majd kigúvadt a szemem: három háztömbnyi sorban álltak a kamionok. Nyilván több kilométeres körzetben egy csomó pilóta vette az adást, és csináltak a srácnak egy kis farsangot. Alighogy az egyik hazahozta, a másik már kapta is föl és ment vele egy kört. Akár hiszik, akár nem, én is kivártam a soromat, hogy megutaztassam Plüssmacit. Aztán visszavittem és szépen beültettem a székébe. Ha valamikor, hát azon a napon megtudtam mi a boldogság. Ott ragyogott annak az emberpalántának az arcán. Szépen felsorakoztunk, mielőtt az anyukája hazajött. Mindenki elköszönt tőle, aztán ment a dolgára. Fülig érő szájjal szorította meg a kezemet: – Viszlát pilóta, találkozunk az éterben.

Könnyes szemmel fordultam az autópályára, bekapcsoltam a CB-t és újabb meglepetés ért: – Brékó 1-9 – hallatszott a rádióból – itt Plüssmaci anyukája. Szeretnék köszönetet mondani mindannyiuknak. Imádkozni fogok magukért, mert valóra váltották a kisfiam álmát.  Isten óvja mindnyájukat; vigyázzanak magukra és viszlát! “