A leghűségesebb barát

2013 október 18. | Szerző: lizzie

Greyfriars Bobby egy skye terrier volt.
Egyedül élő gazdája minden szerdán elvitte magával ez edinburghi heti vásárba. Ott az 1 órát jelző ágyúlövéskor mindig elmentek ebédelni ugyanabba a vendéglőbe, ahol Bobby kapott süteményt.

Bobby gazdája 1858-ban meghalt.
A greyfriarsi templomkertben temették el, ahova kutyákat nem engedtek be, bár Bobby a temetési menettel tartott.
Három nap múlva a vendéglős meglepve tapasztalta, hogy Bobby 1 órakor ismét megjelent – immár egyedül – a szokott helyén.
Adott neki megint süteményt, amivel a kutya elment. Innentől a kutya mindennap délben megjelent, kapott enni, aztán elment.
A vendéglős egyszer utánament, megtudni, hogy hova tűnik Bobby. Akkor látta, hogy a kutya a temetőkerítés egy lyukán keresztülbújik és egyenest a gazdája sírjára fekszik.
A vendéglős másnap is ezt tapasztalta és lassan kiderült, hogy Bobby egész nap a gazdája sírján fekszik és csak délben hagyja el, amikor enni megy.
Az állat a temetőben, gazdája sírján lakott.
Vele kivételt tettek, eltűrték a temetőben és később eszkábáltak neki egy kis lakot is, de Bobby csak a legcudarabb téli időben ment be oda, egyébként nem hagyta el a sírt.

14 éven keresztül őrizte a sírt, mikor 1872-ben meghalt.
Ott temették el őt is, sírján a következő olvasható:
“Greyfriars Bobby, meghalt 1872 január 14-én.
Hűsége és odaadása legyen példa mindannyiunk számára”

Ma Bobbyt Edinburghban a valaha élt egyik legmegbecsültebb edinburghinak tartják, büszkék rá.
Az egykori vendéglő előtt emelt szobra, illetve a templomkertben lévő sírja Edinburgh kiemelt látnivalói közé tartozik.

Az igazi kutya-macska barátság

2013 október 16. | Szerző: lizzie

Kutyaugatásra lett figyelmes egy kiránduló Dél-Karolinában egy szakadéknál.

Azt hitték, hogy a kutyus a sűrű, kusza vadrózsabokrok közé szorult. Mikor lementek érte az állatmentők kiderült, hogy a kis shih-tzu egyáltalán nem ragadt be sehová.

Egy tehetetlen kiscicára vigyázott, és nem volt hajlandó elmozdulni mellőle. Védte, óvta a kismacskát mindenáron. A két kis állatot végül együtt vitték be a menhelyre, és ott is együtt maradhattak.

 

A Goldie névre keresztelt kutya úgy hurcolja és segíti a kiscicát, mintha a saját kölyke volna.

Úgy látszik nem csak a szerelem, a szeretet is vak.

Gilbert csodás gyógyulása – Az óriásdaganatot túlélt kutya

2013 október 9. | Szerző: lizzie

Az arizonai sivatagban, 40 fokos hőségben találtak rá a weimari vizslára egy menhely önkéntesei. Döbbenten látták, hogy a szinte már halott állat hasán egy óriási daganat van, amitől már sem felállni, sem járni nem tudott.

Ők nevezték el Gilbert Grape-nek, azaz szőlőnek, mert a tumor terjedése óriási szőlőre emlékeztetett.

Felkavaró képek következnek, de garantáltan lesz happy end, érdemes tovább olvasni!

 

A kutyust speciális kórházba szállították, ahol vérátömlesztéssel és intravénás katéterrel stabilizálták az állapotát.

A daganat leoperálása bonyolult és költséges műtétnek ígérkezett, és mivel nem volt gazdája, nem tudták honnan lehetne előkeríteni a szükséges 7.000 dollárt.

Miután az orvosok és sebészek úgy vélekedtek, hogy a műtét sikeres lehet, az önkéntesek a Facebook nyilvánosságához fordultak segítségért. Gilbert oldala létrejött, és özönleni kezdtek az adományok.

Gilbert hősiesen viselte a műtétet, és sikeresen eltávolították a hatalmas, fertőzött tumort. A vizsgálatok végeztével kiderült, a daganat jóindulatú volt, a kutyus nem rákos!

Gilbert még így is hosszas gyógyulási folyamat előtt áll, hiszen kritikusan soványra fogyott, és az egyensúlyérzékét is elveszítette. Gondos ápoló kezek segítenek visszanyerni egészségét, és általános jó közérzetét.

Még nem áll teljesen készen az örökbeadásra, de most már biztos, hamarosan új, szerető otthonra lelhet.

Nem tudni, hogyan tudott élni az óriási daganattal, és az sem, hogyan élhette túl étlen-szomjan a sivatagi hőséget. Az biztos, kellett a csoda ahhoz, hogy Gilbert boldog és kiegyensúlyozott, teljes értékű kutya lehessen újra.