1.0Incredible...https://incredible.cafeblog.hulizziehttps://incredible.cafeblog.hu/author/lizzie/<p style="text-align: justify"><a href="https://incredible.cafeblog.hu/files/2013/10/amorfart-c215-ivry-3.jpg"><img class="alignleft wp-image-99" alt="amorfart-c215-ivry-3" src="https://incredible.cafeblog.hu/files/2013/10/amorfart-c215-ivry-3-225x300.jpg" width="180" height="240" /></a></p> <p style="text-align: justify">Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben.</p> <p style="text-align: justify">Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva. Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben. Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt minden változatosság az életében. Az ablak egy kellemes , tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós  hajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot , a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt. Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt. Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján.</p> <p style="text-align: justify"></p> <p style="text-align: justify">A napok és hetek teltek.</p> <p style="text-align: justify"> Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat. Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve őt azon az ágyon, majd magára hagyta. Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz. Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot.</p> <p style="text-align: justify"> A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta még  a falat sem.</p> <p style="text-align: justify">A beteg szíve megtelt hálával, amiért ennyi bátorítást kapott attól, akinek a lelkében valóban ott volt a gyönyörű virágos mező.</p> <p style="text-align: justify"><a href="https://incredible.cafeblog.hu/files/2013/10/pipacs.jpg"><img class="aligncenter size-medium wp-image-100" alt="pipacs" src="https://incredible.cafeblog.hu/files/2013/10/pipacs-300x198.jpg" width="300" height="198" /></a></p>rich