1.0Incredible...https://incredible.cafeblog.hulizziehttps://incredible.cafeblog.hu/author/lizzie/<p style="text-align: justify" align="center"><a href="https://incredible.cafeblog.hu/files/2013/10/620369430.jpg"><img class="size-medium wp-image-70 alignleft" alt="620369430" src="https://incredible.cafeblog.hu/files/2013/10/620369430-300x258.jpg" width="300" height="258" /></a></p> <p style="text-align: justify" align="center">" A nagy depresszió évei alatt egy dél idahoi falucskában laktam.</p> <p style="text-align: justify" align="center">Reggelenként megálltam Miller úr zöldséges standja előtt, hogy az éppen szezonban levő zöldségből, gyümölcsből vásároljak. Az étel és a pénz igen kevés volt abban az időben, ezért sokszor cseretárgyakat ajánlottak fel a vásárlók az áruért.</p> <p style="text-align: justify" align="center">Egyik nap Miller úr egy zsák krumplit pakolt nekem, amikor észrevettem egy nagyon sovány kisfiút, aki szakadt, de tiszta ruhában epekedve nézte a zöldbabot.</p> <p style="text-align: justify" align="center">Kifizettem a krumplimat, de közben engem is megragadott a gyönyörű zöld babos kosár látványa. Miközben azon gondolkodtam, hogy vegyek-e belőle, végighallgattam Miller úr és a rongyos ruházatú kisfiú beszélgetését.</p> <p style="text-align: justify" align="center"></p> <p style="text-align: justify" align="center"></p> <p style="text-align: justify" align="center">- Hello Barry, hogy vagy?</p> <p style="text-align: justify" align="center">- Hello Miller úr. Jól, köszönöm jól. Csak csodálom a babot... nagyon jól néz ki.</p> <p style="text-align: justify" align="center">- Nagyon finom is. Hogy van az anyukád?</p> <p style="text-align: justify" align="center">- Erősödik, napról-napra erősödik.</p> <p style="text-align: justify" align="center">- Az jó. Segíthetek valamiben?</p> <p style="text-align: justify" align="center">- Nem uram. Csak csodálom a babot.</p> <p style="text-align: justify" align="center">- Szeretnél belőle hazavinni?</p> <p style="text-align: justify" align="center">- Nem uram. Nincs mivel fizetnem.</p> <p style="text-align: justify" align="center">- Nos, mid va n, amire elcserélhetném a babot?</p> <p style="text-align: justify" align="center">- Csak egy üveggolyóm van.</p> <p style="text-align: justify" align="center">- Tényleg? Hadd nézzem csak.</p> <p style="text-align: justify" align="center">- Tessék, itt van. Nagyon szép.</p> <p style="text-align: justify" align="center">- Igen, azt látom. Hmmm, csak egy baj van, ez kék és én a pirosat szeretem. Van esetleg egy piros üveggolyód otthon?</p> <p style="text-align: justify" align="center">- Nem egészen... de majdnem.</p> <p style="text-align: justify" align="center">- Mondok én neked valamit. Vidd haza ezt a zsák babot és mikor legközelebb erre jársz, hozd magaddal a piros üveggolyódat, hogy megnézhessem.</p> <p style="text-align: justify" align="center">- Rendben van. Köszönöm Miller úr.</p> <p style="text-align: justify" align="center"> Miller asszony, aki a közelben állt odajött hozzám, hogy segítsen. Egy mosollyal így szólt:</p> <p style="text-align: justify" align="center"> - Van meg két ilyen fiúcska ebben a faluban, mindhárman nagyon szegényes körülmények között élnek. Jim szeret velük üzletelni babért, almaért, paradicsomért vagy ami éppen van. Amikor visszajönnek a piros üveggolyóikkal, és mindig visszajönnek, Jim úgy dönt, hogy mégsem tetszik neki a piros, és hazaküldi őket egy zsák valamilyen zöldseggel, és azzal, hogy hozzanak valamilyen más színű üveggolyót, narancssárgát például.</p> <p style="text-align: justify" align="center"> Mosolyogva jöttem el az árusbódétól, teljesen meghatódva Miller úr tettén. Nem sokkal később Colorado államba költöztem, de soha nem feledtem ennek a férfinak a "csere" üzletét.</p> <p style="text-align: justify" align="center">Aztán eltelt jó néhány év... Nemrégiben látogatóban jártam Idaho államban, és felkerestem néhány barátomat abban a régi kis falucskában. Mikor megérkeztem hallottam, hogy Miller úr meghalt és pont akkor van a temetése. Mivel a barátaim el szerettek volna menni a temetésre, hát én is velük mentem. Mikor megérkeztünk a ravatalozóba, beálltunk a sorba, hogy a halott hozzátartozóival együtt részvétünket kifejezhessük Miller asszonynak. Előttünk a sorban állt három fiatalember.</p> <p style="text-align: justify" align="center">Egyikőjük katonai egyenruhában volt, a másik kettő pedig fekete öltönyben, igen elegánsan volt felöltözve... Mikor rájuk került a sor Miller asszonyhoz léptek, aki mosolyogva nézet rájuk férje koporsója mellől. Mindhárom fiatalember megölelte, és megpuszilta az asszonyt, beszéltek vele pár szót, majd a koporsóhoz léptek. Az asszony lágy, könnyes kék szemei követték lépteiket, amint ők egyenként megálltak egy pillanatra a koporsónál, megfogták a halott kezet, majd tovább indultak. Mindhárman szemeiket törölgetve hagyták el a ravatalozót.</p> <p style="text-align: justify" align="center">Mikor ránk került a sor,elmondtam Miller asszonynak, hogy ki is vagyok, és megemlítettem neki azt a régi történetet, amit mesélt nekem három kisfiúról és az üveggolyóikról.</p> <p style="text-align: justify" align="center">Csillogó szemekkel megfogta kezemet, és odavezetett a koporsóhoz.</p> <p style="text-align: justify" align="center"> - Az a három fiatalember, akik épp ön előtt voltak, az a három kisfiú, akikről akkor meséltem. Épp most mondták el, hogy mennyire értékelték, ahogy Jim bánt velük. És most, hogy Jim már nem tudja meggondolni magát a színt vagy a méretet illetően... eljöttek, hogy kifizessek tartozásukat...</p> <p style="text-align: justify" align="center">Soha nem voltunk gazdagok ezen a földön, de biztos vagyok benne, hogy Jim ebben a pillanatban a leggazdagabb embernek tartaná magát.</p> <p style="text-align: justify" align="center"> Ekkor szerető gyengédséggel felemelte az élettelen ujjakat.  A férje keze alatt három fényes piros üveggolyó pihent... "</p> <p style="text-align: justify" align="center"></p> <p style="text-align: justify" align="center"><em>(ismeretlen szerző)</em></p>rich