{"version":"1.0","provider_name":"Incredible...","provider_url":"https:\/\/incredible.cafeblog.hu","author_name":"lizzie","author_url":"https:\/\/incredible.cafeblog.hu\/author\/lizzie\/","title":"Taxival - egy \u00e9leten \u00e1t...","html":"\"~LWF0192\"<\/a>\" Volt egy id\u0151szak az \u00e9letemben, \u00fagy h\u00fasz \u00e9vvel ezel\u0151tt, amikor taxisof\u0151rk\u00e9nt kerestem a kenyerem, New Yorkban.\r\n\r\nIgazi cowboy-\u00e9let volt, nem volt f\u0151n\u00f6k\u00f6m. \u00c9s mint a szerencsej\u00e1t\u00e9kos, annyira \u00e9lveztem, hogy minden egyes \u00faj utas m\u00e1s \u00e9s m\u00e1s, el\u0151re megj\u00f3solhatatlan \u00e9lm\u00e9nyt tartogatott: pont, mint amikor kock\u00e1t dobsz a j\u00e1t\u00e9kteremben. Amire nem sz\u00e1m\u00edtottam, hogy az aut\u00f3m elkezdett amolyan gy\u00f3ntat\u00f3f\u00fclkek\u00e9nt is \u00fczemelni. \u00c9jszaka vezettem, nem l\u00e1ttam az utast, csak ment\u00fcnk, mindig k\u00e9t idegen az \u00e9jszak\u00e1ban, \u00e9s hallgattam, ahogy alkalmi \u00fatit\u00e1rsam az \u00e9let\u00e9r\u0151l mes\u00e9l. Olyan bens\u0151s\u00e9ges dolgokat osztottak meg velem, amelyekr\u0151l f\u00e9nyes nappal, szemt\u0151l szemben biztosan nem besz\u00e9ltek volna.\r\n\r\nEgyik \u00e9jjel meg\u00e9rkeztem a megadott c\u00edmre \u00e9s dud\u00e1ltam. N\u00e9h\u00e1ny perc v\u00e1rakoz\u00e1s ut\u00e1n megint megnyomtam a dud\u00e1t. Ez volt aznapra az utols\u00f3 fuvarom, \u00fagyhogy m\u00e1r azon voltam, hogy ink\u00e1bb hazaindulok.\r\n\r\nDe azt\u00e1n m\u00e9gis ink\u00e1bb kisz\u00e1lltam, els\u00e9t\u00e1ltam az ajt\u00f3ig \u00e9s becs\u00f6ngettem.\r\n\r\nEgy pillanat - v\u00e1laszolt egy t\u00f6r\u00e9keny, id\u0151s hang odabentr\u0151l. Hallottam, hogy valamit vonszolnak a padl\u00f3n.\r\nKisv\u00e1rtatva kiny\u00edlt az ajt\u00f3. Kilencven\u00e9ves-forma, apr\u00f3cska asszony \u00e1llt el\u0151ttem. Kartonruh\u00e1t viselt \u00e9s kis kalapot, kalapt\u0171vel. \u00dagy n\u00e9zett ki, mintha egy r\u00e9gi, fekete-feh\u00e9r filmb\u0151l l\u00e9pett volna ki.\r\nMellette egy kis b\u0151r\u00f6nd pihent. Ahogy ben\u00e9ztem a lak\u00e1sba, olyan volt, mintha \u00e9vek \u00f3ta senki sem lakna benne. A b\u00fatorokat feh\u00e9r leped\u0151kkel ter\u00edtett\u00e9k le. Nem voltak \u00f3r\u00e1k a falakon, egyetlen k\u00e9p vagy d\u00edszt\u00e1rgy sem a polcokon. A sarokban egy kartondoboz \u00e1rv\u00e1lkodott, mindenf\u00e9le fot\u00f3kkal \u00e9s v\u00e1z\u00e1kkal telet\u00f6mve.\r\n- Kivinn\u00e9 a b\u0151r\u00f6nd\u00f6met a kocsihoz? Szeretn\u00e9k n\u00e9h\u00e1ny percre egyed\u00fcl maradni. Azt\u00e1n, ha \u00d6n is \u00fagy gondolja, visszaj\u00f6hetne \u00e9rtem, hogy lek\u00eds\u00e9rjen az aut\u00f3j\u00e1ig. Nem vagyok valami j\u00f3 er\u0151ben.\r\n\r\nMiut\u00e1n beraktam a b\u0151r\u00f6nd\u00f6t a csomagtart\u00f3ba \u00e9s vissza\u00e9rtem, bel\u00e9m karolt. Lassan, nagyon lassan odas\u00e9t\u00e1ltunk a taximhoz. K\u00f6zben v\u00e9gig a kedvess\u00e9gem\u00e9rt h\u00e1l\u00e1lkodott.\r\n\r\nSemmis\u00e9g - feleltem. Minden utasommal \u00fagy b\u00e1nok, ahogyan m\u00e1st\u00f3l is elv\u00e1rn\u00e1m, hogy az \u00e9desany\u00e1mmal b\u00e1njon.\r\n\r\nMilyen j\u00f3 fi\u00fa maga! - mondta, ahogy be\u00fclt a h\u00e1ts\u00f3 \u00fcl\u00e9sre. Odaadta a c\u00edmet, azt\u00e1n megk\u00e9rdezte: Mehetn\u00e9nk esetleg a belv\u00e1roson kereszt\u00fcl?\r\n- Nem az a legr\u00f6videbb \u00fat. - v\u00e1gtam r\u00e1 gyorsan.\r\n- \u00d3, azt egy\u00e1ltal\u00e1n nem b\u00e1nom. - mondta. Egy hospice-h\u00e1zba tartok.\r\n\r\nBelen\u00e9ztem a visszapillant\u00f3 t\u00fck\u00f6rbe. A szemeiben k\u00f6nnycseppek csillogtak.\r\n- Nincs m\u00e1r csal\u00e1dom. Mindenki meghalt. Nagyon csendesen besz\u00e9lt. A doktor \u00far szerint nekem sincs t\u00fal sok h\u00e1tra. Csendben a m\u0171szerfalhoz ny\u00faltam \u00e9s kikapcsoltam az \u00f3r\u00e1t.\r\n- Mit szeretne, merre menj\u00fcnk?\r\n\r\nA k\u00f6vetkez\u0151 k\u00e9t \u00f3r\u00e1ban bebarangoltuk a v\u00e1rost.\r\n\r\nMegmutatta nekem azt az \u00e9p\u00fcletet, ahol r\u00e9ges-r\u00e9gen liftes kisasszonyk\u00e9nt dolgozott. Azt\u00e1n elment\u00fcnk abba a v\u00e1rosr\u00e9szbe, ahov\u00e1 \u00faj h\u00e1zask\u00e9nt a f\u00e9rj\u00e9vel k\u00f6lt\u00f6ztek. Egy picit meg\u00e1lltunk egy b\u00fatorrakt\u00e1r el\u0151tt. Azt mondta, l\u00e1ny kor\u00e1ban az m\u00e9g b\u00e1lterem volt, \u00e9s a t\u00f6bbiekkel odaj\u00e1rtak t\u00e1ncolni.\r\nN\u00e9ha megk\u00e9rt, hogy \u00e1lljak meg egy-egy sarkon vagy egy \u00e9p\u00fclet el\u0151tt. Nem mondott semmit, csak maga el\u00e9 r\u00e9vedt.\r\n\r\nAhogy a hajnal els\u0151 sugarai megjelentek a horizonton azt monda: Most m\u00e1r mehet\u00fcnk. Elf\u00e1radtam.\r\n\r\nSz\u00f3tlanul haladtunk a megadott c\u00edmig. Alacsony \u00e9p\u00fclet volt, a felj\u00e1r\u00f3 az el\u0151tet\u0151vel fedett f\u0151bej\u00e1ratig vitt.\r\n\r\nK\u00e9t egyenruh\u00e1s alkalmazott jelent meg, ahogy meg\u00e9rkezt\u00fcnk az ajt\u00f3 el\u00e9. Profi udvariass\u00e1ggal seg\u00edtettek, figyelt\u00e9k az asszony minden mozdulat\u00e1t.\r\nKinyitottam a csomagtart\u00f3t, \u00e9s elvittem a b\u0151r\u00f6nd\u00f6t az ajt\u00f3ig. Az utasomat m\u00e1r be\u00fcltett\u00e9k egy kerekessz\u00e9kbe.\r\n\r\n-Mennyivel tartozom? - k\u00e9rdezte \u00e9s beny\u00falt a retik\u00fclj\u00e9be a p\u00e9nzt\u00e1rc\u00e1j\u00e1\u00e9rt.\r\n\r\n- Semmivel. - feleltem.\r\n- Mag\u00e1nak is meg kell \u00e9lnie valamib\u0151l. - mondta.\r\n- Vannak m\u00e1s utasaim is. - szereltem le.\r\nAzt\u00e1n, egy hirtelen \u00f6tlett\u0151l vez\u00e9relve lehajoltam \u00e9s meg\u00f6leltem. Meglep\u0151 er\u0151vel szor\u00edtott mag\u00e1hoz.\r\n- Nagy \u00f6r\u00f6m\u00f6t okozott egy kis \u00f6regasszonynak. - mondta v\u00e9g\u00fcl: -K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m.\r\n\r\nMegszor\u00edtottam mindk\u00e9t kez\u00e9t \u00e9s visszas\u00e9t\u00e1ltam a kocsihoz. Hallottam, ahogy m\u00f6g\u00f6ttem becsuk\u00f3dik a h\u00e1z ajtaja.\r\n\r\nEgy \u00e9letre z\u00e1rt\u00e1k r\u00e1 az ajt\u00f3t.\r\n\r\nAznap csak vezettem, c\u00e9ltalanul.\r\n\r\nNem vittem utasokat. Nem volt kedvem besz\u00e9lni.\r\n\r\nEgyre csak az j\u00e1rt az eszemben, mi lett volna, ha az asszony egy d\u00fch\u00f6s sof\u0151rt fog ki? Vagy valakit, aki t\u00fcrelmetlen? Vagy mi lett volna, ha \u00e9n magam vagyok t\u00fcrelmetlen \u00e9s elhajtok kopog\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl?\r\nLassan meg\u00e9rtettem, hogy eg\u00e9sz \u00e9letemben nem tettem m\u00e9g fontosabb dolgot, mint el\u0151z\u0151 \u00e9jszaka.\r\n\r\nEg\u00e9sz \u00e9let\u00fcnkben a nagy dolgokra v\u00e1runk.\r\n\r\n\u00c9s a nagy dolgok n\u00e9ha meglep\u0151 \u00e1lruh\u00e1ban \u00e9rkeznek: \u00fagy vannak csomagolva, hogy aki nem figyel, az \u00e9szre sem veszi, mennyire fontos lehet\u0151s\u00e9get mulasztott el. \"\r\n\r\n \r\n\r\n(ismeretlen szerz\u0151)<\/em>\r\n
<\/div>","type":"rich"}