Néhány perccel a darabjuk kezdete után, Abigél egyszercsak felhúzta a ruháját, és a mellére tette a kis Jézust.
A jelenet ettől kezdve kezdett eltérni attól, amit betanultak, és a következőképpen zajlott:
József: – Mit csinálsz?
Mária: – Megetetem a kisbabánkat.
Pásztor: – Miért, van nálad cumisüveg?
Mária: – Ne légy hülye, a cicimből szopja a tejet.
József: – Ez gusztustalan.
Mária: – Nem, az a babatej a gusztustalan, amit a Tescoban árulnak. Az én kisbabám tökéletes tejet kap.
Pásztor: – Mi az a cici?
Mária: – Azok a kis kiállók, amik a nőknek vannak.
Pásztor: – Azok nem cicik, hanem mellbimbók.
Mária: – Nem, azok cicik.
József: – Akkor miért nem kaphatja Jézus cumisüvegből a tejet?
Mária: – Azért, mert nincs nálam mellszívó – elfelejtetted felpakolni a szamárra.
Pásztor: – Nem kérhetnél a tanárnőtől egy üveget, hogy megetethesd Jézust?
Mária: – Nem, mert ez a legjobb módja, hogy megetessem Jézust. Különben is, a cumisüveget még nem találták fel, de ha fel is találták volna, éppen most szültem, csak nem gondolod, hogy most fogok körbe kóvályogni a Tescoban, hogy tápszert vegyek, amikor a cicimben tökéletes tejet termelek!
Egy icipicit sajnáltam szegény tanárnőt, aki mindent megpróbált, hogy visszaterelje őket az eredeti mederbe, de annyira nevetett, hogy esélye sem volt. Az a mondat, hogy József elfelejtette felpakolni a szamárra a mellszívót megadta neki a kegyelemdöfést: lecsúszott a padlóra, és a nevetéstől képtelen volt felállni… “
(forrás: Kismamablog, LLL )
