Az unoka volt a nagypapa!
2013 október 21. | Szerző: lizzie
Gus Taylor 18 hónapos volt, amikor elkezdte mondogatni, hogy ő a saját nagyapja.
A kisgyermekeknél előfordulhat, hogy összetévesztik a saját identitásukat családtagjukéval, de ez most más volt.
Az idős ember halála után egy évvel született meg Gus, és a fiú teljesen hitte, hogy ő ugyanaz a személy. 4 éves korában, amikor látott néhány családi fényképet, Gus azonosította a nagypapa nővérét.
Családi titok volt, és senki sem beszélt előtte arról, hogy a nagyapa nővérét meggyilkolták és eltemették a San Francisco-i öbölben. A család teljesen zavarba jött, amikor a négyéves gyerek elkezdett beszélni a halott testvéréről.
Gus szerint Isten adott neki egy jegyet, miután meghalt.
Ezzel a jeggyel képes volt utazni egy lyukon keresztül, ami után visszajött az életbe a saját unokájaként!
Vaksötét reménysugár
2013 október 20. | Szerző: lizzie
Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben.
Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva.
Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben. Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt minden változatosság az életében. Az ablak egy kellemes , tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós hajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot , a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt. Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt. Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján.
A napok és hetek teltek.
Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat.
Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve őt azon az ágyon, majd magára hagyta.
Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz. Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot.
A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta még a falat sem.
A beteg szíve megtelt hálával, amiért ennyi bátorítást kapott attól, akinek a lelkében valóban ott volt a gyönyörű virágos mező.
A legőrültebb tetoválások 2.
2013 október 19. | Szerző: lizzie
Ismét megdöbbentő képeket találtunk, némelyik csak erős idegzetűeknek ajánlott!
Ha egyszer az a hambi olyan fincsi….
egy kicsi ez, meg egy kicsi az…
Ez lenne az a bizonyos harmadik szem?
Untam már, hogy sose volt nálam toll….
Megirigyelhette a Disney hősök óriási szemeit….
lehet még folytatás…
A leghűségesebb barát
2013 október 18. | Szerző: lizzie
Greyfriars Bobby egy skye terrier volt.
Egyedül élő gazdája minden szerdán elvitte magával ez edinburghi heti vásárba. Ott az 1 órát jelző ágyúlövéskor mindig elmentek ebédelni ugyanabba a vendéglőbe, ahol Bobby kapott süteményt.
Bobby gazdája 1858-ban meghalt.
A greyfriarsi templomkertben temették el, ahova kutyákat nem engedtek be, bár Bobby a temetési menettel tartott.
Három nap múlva a vendéglős meglepve tapasztalta, hogy Bobby 1 órakor ismét megjelent – immár egyedül – a szokott helyén.
Adott neki megint süteményt, amivel a kutya elment. Innentől a kutya mindennap délben megjelent, kapott enni, aztán elment.
A vendéglős egyszer utánament, megtudni, hogy hova tűnik Bobby. Akkor látta, hogy a kutya a temetőkerítés egy lyukán keresztülbújik és egyenest a gazdája sírjára fekszik.
A vendéglős másnap is ezt tapasztalta és lassan kiderült, hogy Bobby egész nap a gazdája sírján fekszik és csak délben hagyja el, amikor enni megy.
Az állat a temetőben, gazdája sírján lakott.
Vele kivételt tettek, eltűrték a temetőben és később eszkábáltak neki egy kis lakot is, de Bobby csak a legcudarabb téli időben ment be oda, egyébként nem hagyta el a sírt.
14 éven keresztül őrizte a sírt, mikor 1872-ben meghalt.
Ott temették el őt is, sírján a következő olvasható:
“Greyfriars Bobby, meghalt 1872 január 14-én.
Hűsége és odaadása legyen példa mindannyiunk számára”
Ma Bobbyt Edinburghban a valaha élt egyik legmegbecsültebb edinburghinak tartják, büszkék rá.
Az egykori vendéglő előtt emelt szobra, illetve a templomkertben lévő sírja Edinburgh kiemelt látnivalói közé tartozik.
A szerencsehozó gyűrű
2013 október 17. | Szerző: lizzie
Billy Ray Harris hajléktalanként tengődött, és csészéjével kéregetett az utcán.
Egy nap Sarah Darling elhozta neki élete nagy fordulópontját, mikor adakozás közben véletlenül beleejtette eljegyzési gyűrűjét a csészébe.
A gyűrű 4.000 dollárt ért. De Billy mégsem adta el a drága ékszert. Ehelyett kiderítette a fiatal nő címét és visszavitte neki a gyűrűt. A pár valóságos csodaként élte meg, hogy visszakerült hozzájuk a jegygyűrű. Hálából Sarah és férje Bill alapítványt indítottak Billy megsegítésére, aki így megkapta az esélyt helyrehozni az életét.
Mégis igaz a mondás, jó tett helyébe jót várj?
Az igazi kutya-macska barátság
2013 október 16. | Szerző: lizzie
Kutyaugatásra lett figyelmes egy kiránduló Dél-Karolinában egy szakadéknál.
Azt hitték, hogy a kutyus a sűrű, kusza vadrózsabokrok közé szorult. Mikor lementek érte az állatmentők kiderült, hogy a kis shih-tzu egyáltalán nem ragadt be sehová.
Egy tehetetlen kiscicára vigyázott, és nem volt hajlandó elmozdulni mellőle. Védte, óvta a kismacskát mindenáron. A két kis állatot végül együtt vitték be a menhelyre, és ott is együtt maradhattak.
A Goldie névre keresztelt kutya úgy hurcolja és segíti a kiscicát, mintha a saját kölyke volna.
Úgy látszik nem csak a szerelem, a szeretet is vak.
A piros üveggolyó
2013 október 15. | Szerző: lizzie
” A nagy depresszió évei alatt egy dél idahoi falucskában laktam.
Reggelenként megálltam Miller úr zöldséges standja előtt, hogy az éppen szezonban levő zöldségből, gyümölcsből vásároljak. Az étel és a pénz igen kevés volt abban az időben, ezért sokszor cseretárgyakat ajánlottak fel a vásárlók az áruért.
Egyik nap Miller úr egy zsák krumplit pakolt nekem, amikor észrevettem egy nagyon sovány kisfiút, aki szakadt, de tiszta ruhában epekedve nézte a zöldbabot.
Kifizettem a krumplimat, de közben engem is megragadott a gyönyörű zöld babos kosár látványa. Miközben azon gondolkodtam, hogy vegyek-e belőle, végighallgattam Miller úr és a rongyos ruházatú kisfiú beszélgetését.
– Hello Barry, hogy vagy?
– Hello Miller úr. Jól, köszönöm jól. Csak csodálom a babot… nagyon jól néz ki.
– Nagyon finom is. Hogy van az anyukád?
– Erősödik, napról-napra erősödik.
– Az jó. Segíthetek valamiben?
– Nem uram. Csak csodálom a babot.
– Szeretnél belőle hazavinni?
– Nem uram. Nincs mivel fizetnem.
– Nos, mid va n, amire elcserélhetném a babot?
– Csak egy üveggolyóm van.
– Tényleg? Hadd nézzem csak.
– Tessék, itt van. Nagyon szép.
– Igen, azt látom. Hmmm, csak egy baj van, ez kék és én a pirosat szeretem. Van esetleg egy piros üveggolyód otthon?
– Nem egészen… de majdnem.
– Mondok én neked valamit. Vidd haza ezt a zsák babot és mikor legközelebb erre jársz, hozd magaddal a piros üveggolyódat, hogy megnézhessem.
– Rendben van. Köszönöm Miller úr.
Miller asszony, aki a közelben állt odajött hozzám, hogy segítsen. Egy mosollyal így szólt:
– Van meg két ilyen fiúcska ebben a faluban, mindhárman nagyon szegényes körülmények között élnek. Jim szeret velük üzletelni babért, almaért, paradicsomért vagy ami éppen van. Amikor visszajönnek a piros üveggolyóikkal, és mindig visszajönnek, Jim úgy dönt, hogy mégsem tetszik neki a piros, és hazaküldi őket egy zsák valamilyen zöldseggel, és azzal, hogy hozzanak valamilyen más színű üveggolyót, narancssárgát például.
Mosolyogva jöttem el az árusbódétól, teljesen meghatódva Miller úr tettén. Nem sokkal később Colorado államba költöztem, de soha nem feledtem ennek a férfinak a “csere” üzletét.
Aztán eltelt jó néhány év… Nemrégiben látogatóban jártam Idaho államban, és felkerestem néhány barátomat abban a régi kis falucskában. Mikor megérkeztem hallottam, hogy Miller úr meghalt és pont akkor van a temetése. Mivel a barátaim el szerettek volna menni a temetésre, hát én is velük mentem. Mikor megérkeztünk a ravatalozóba, beálltunk a sorba, hogy a halott hozzátartozóival együtt részvétünket kifejezhessük Miller asszonynak. Előttünk a sorban állt három fiatalember.
Egyikőjük katonai egyenruhában volt, a másik kettő pedig fekete öltönyben, igen elegánsan volt felöltözve… Mikor rájuk került a sor Miller asszonyhoz léptek, aki mosolyogva nézet rájuk férje koporsója mellől. Mindhárom fiatalember megölelte, és megpuszilta az asszonyt, beszéltek vele pár szót, majd a koporsóhoz léptek. Az asszony lágy, könnyes kék szemei követték lépteiket, amint ők egyenként megálltak egy pillanatra a koporsónál, megfogták a halott kezet, majd tovább indultak. Mindhárman szemeiket törölgetve hagyták el a ravatalozót.
Mikor ránk került a sor,elmondtam Miller asszonynak, hogy ki is vagyok, és megemlítettem neki azt a régi történetet, amit mesélt nekem három kisfiúról és az üveggolyóikról.
Csillogó szemekkel megfogta kezemet, és odavezetett a koporsóhoz.
– Az a három fiatalember, akik épp ön előtt voltak, az a három kisfiú, akikről akkor meséltem. Épp most mondták el, hogy mennyire értékelték, ahogy Jim bánt velük. És most, hogy Jim már nem tudja meggondolni magát a színt vagy a méretet illetően… eljöttek, hogy kifizessek tartozásukat…
Soha nem voltunk gazdagok ezen a földön, de biztos vagyok benne, hogy Jim ebben a pillanatban a leggazdagabb embernek tartaná magát.
Ekkor szerető gyengédséggel felemelte az élettelen ujjakat. A férje keze alatt három fényes piros üveggolyó pihent… “
(ismeretlen szerző)
A legőrültebb tetoválások
2013 október 14. | Szerző: lizzie
Ma már teljesen megszokott látvány a tetoválás férfiakon és nőkön egyaránt. De azért ezeket nem biztos hogy sokan bevállalnák…
Hónaljkutya után szabadon: hónaljcápa
Ezt még nézni is fáj! – Hello Kitty
Kreatív, ötletes, bevállalós! Szuper!
Ööö, remélhetőleg azért nem egyhamar…
Hogy mindig legyen nálad egy karton sör!
folyt.köv.
Lista a szeretet szavairól
2013 október 13. | Szerző: lizzie
Hihetetlenül cuki állatbébik
2013 október 22. | Szerző: lizzie
Bár az állatkölykök mindig nagyon édesek, most pár különösen aranyos kép következik…
Kicsi koala
Tüskés rája “babák”
Baby tarajos sül
Kisviziló
Hiúz kölyök
folytatjuk…
Oldal ajánlása emailben
X